A kürtőskalács az erdélyi magyarság, különösen a székely vidék ünnepi süteménye, amelynek neve Szabó T. Attila kolozsvári tudós nyelvész szerint a kürtő szóból eredeztethető: „…mikor a hengerről leveszik, az egész sütemény egy darabban egy körülbelül 25-30 cm hosszú kürtő, illetőleg cső alakú kalácsfélét képez. Minthogy ezt a kalács-kürtőt a családtagok és vendégek elé ilyen alakban teszik, s a fogyasztók a szalagszerűen szakadó tésztát ilyen jellegzetes alakjában látják, nyilvánvaló, hogy a névadási szemlélet csak a kalácstészta kürtő alakjából indulhatott ki…”

A kürtőskalács viszonylag kemény kőttes (kelt) tésztából készül, összetevői között csakis cukor, búzaliszt, tej, vaj, tojás, élesztő és só szerepelhet.

A sütemény első receptje Háromszékhez köthető, ugyanis a zabolai Dániel Istvánné Gróf Mikes Mária 1784-es keltezésű, erdélyi szakácskönyvében bukkan föl. Ekkor még nincs szó a kürtőskalács felületének édesítéséről. A kristálycukorral történő édesítés a székely és szász falvakban csak a 19. század végén terjedhetett el szélesebb körben, amikor elkezdtek működni az első erdélyi cukorgyárak. A 20. század közepén a kürtőskalácsot már szinte csak Székelyföldön ismerték, itt viszont továbbra is fontos ünnepi sütemény maradt. A 21. századra azonban egyre jobban meghódítja a nagyvilágot, ma már Budapesten és Bukarestben is keresett édesség, ahol csak felbukkan, hamar megszeretik az édességet kedvelők. Mára már mondhatni, hogy a kürtőskalács székely szimbólum lett, 2015-ben pedig hungarikummá vált.